még egy átírt vers



vérző fejjel ülök a sarkon
az utca sarkán a nap lemegy
visszatükröződik az
ablaktáblákon ha belenézel
hunyorognod kell
a fénytörés átvándorol a
szembe falon ha az ilyen ablakot
belülről kinyitják. belevág
az árnyékos oldalba szemközt
majdnem csend van
az orromból dől a vér
nagyapával tartottunk
haza a játszótérről mikor
elestem és nekiütöttem az
arcomat az aszfaltnak
mondta üljek le mert
elszédülök. mondtam nem
ülök majd elszédültem
kénytelen voltam leülni
nagyapám mosolygott
a gyerekori dacosságomon
és hogy mégis leültem
elmult az ő szeméből is az
ijedtség ez megnyugtatott
azt gondolta a gyerekek
néha megütik magukat
előfordul katonadolog
elfelejtem mire megnövök



(közremüködött levelek és gébics)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.