A Nap sugara (In memoriam 31.08.2007)

A Nap sugara lassan felszakítja a köd fátyolát,
A szívem lassan meggyorsítja a vérem folyását,
A Nap sugara arany színben fürdeti az aszfaltot,
A szívemből már minden kétség eloszlott,
Arany színben ragyog a még meg nem tett út,
Hátam mögött a tábor lassan elnémult,

A Nap sugara lassan felszakítja a köd fátyolát,
Nehéz acéltömeg közelít a távolból már,
Kezemben egy vonatjegy lapul,
Alattam a vonat lassan megindul,
A Tisza lassú folyását az ablakból nézem,
Tóvá dagadt társát sokáig szemlélem,

A Nap sugara lassan felszakítja a köd fátyolát,
Lomha vasutas a peron végén áll,
Most csak utas ő, is mint én vagyok,
Határozottságom most nem inog,
Megérkeztem, itthon vagyok már,
A szívem most elindít a Via Dolorossán,

A Nap sugara lassan eloszlatja a távoli párát,
Egy új városba megyek a dicső rónán át,
A Nap sugara arany színben fürdeti az aszfaltot,
Égő szívem már az arcomon ragyog,
Dicsőség élteti, szítja szívem lángját,
Ilyet még nem tett érted senki más.

A Nap sugara lassan eloszlatja a távoli párát,
Virágboltot kerestem e délelőtti órán,
Kerestem s találtam egy kis boltot oldalvást,
Hej égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág?
Megvettem mégis egy bordó-kis rózsát,
El volt rejtve hátul tán épp neked szánták?

A Nap sugara lassan eloszlatja a távoli párát,
A postán kérdeztem, meg merre menjek hát,
Megtaláltam gyorsan a panelház ajtaját,
A kaputelefonon édesapád neve állt,
Valaki elment, s én bementem,
Most először megremegett eddig erős lelkem,


A Nap sugara lassan átsüt az üvegtábla vékony falán,
Nagy nehezen ideértem a szívem majd megáll,
Az ajtón olvasom a nevet még egyszer,
S csengettem hétszer,
Nem nyílik az ajtó, nincs válasz,
Leülök a lépcsőre, s megvárlak.

A Nap sugara lassan átsüt az üvegtábla vékony falán,
Várok rád a lépcsőházban, a virág a kezemben fonnyad már,
Emberek jönnek-mennek, kérdeznek: hova vársz?
Rámutatok az ajtóra, hümmögnek, s mennek tovább,
Visszafelé jövet, találgatják, vajon hol lehet a család,
Értekezlet, utazás, évnyitó csak találgatják.

A Nap sugara lassan átsüt az üvegtábla vékony falán,
A lenyugvó Nap sugara a hátamat süti,
A virágot vízbe tettem, hogy ne száradjon ki,
A harmadikról egy kedves öregúr adta,
Ő rájött kire várok itt órák óta,
Lassan ráébred a ház csak rád, várhatok ennyi időn át.

A Nap lenyugodott, nem süt tovább,
Az alkonyodó nap végén megérkezik édesapád,
Kérdések és válaszok rövid öt perce,
A virágot majd ő juttatja el másnap a kezedbe.
Tiszafüred? — Döbbent meg ő maga is talán,
Majd lesz buszom, s vonatom mondtam s elmentem hát.

A Nap lenyugodott, nem süt tovább,
A sötétben gyalog mentem a faluba vissza hát,
Oda-vissza gyalog, így tisztességes,
Örökre maradjon meg e nap emléknek,
A 12, a teljes, a tökéletes, de én nem értem el,
S érzem téged, sem érhetlek soha többé el.

2007. október 7.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.