Az éj csókja

Párnámra lehajtja fejét az alkony
testünk elterül az éj
bársonyán.
Sóhajod lesem és hallom,
doboló vérünknek ütemes
ritmusán.
Az életünk egymáshoz símul,
susogó levelet pörget
a szél.
Ajkadon az éj csókja táncol,
és vágyat emésztő lángoktól
fél.
Árnya vagyok csak a képzeletednek,
mely a lelkednek tükrében
él.
Ha felébredsz nem marad semmi
hiába ölellek, csókollak
én.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföldi Tollforgatók Lapja, 2007. 11.
Kötetben: Fényévek útjain (Debrecen, 2008)
Kiadó: Faragó nyomda