Napra-nyíló óceán
Miért küzdök ellened? Nem is értem.
Ékem vagy, lényegem, napi étkem.
Ringatlak szünetlen csontjaim alatt,
ha szívem falánk bozótja lángba kap,
friss esőt zuhogtat rád az alkonyat.
Őrizlek porcelán-riadt álmaim biztos
tűzfalán. - Velem ébredsz, mint
Napra-nyíló, végeláthatatlan óceán,
tükrömre rátapadsz, fésűmön becézem
hajad, csurogsz le torkomon koffein-öröm,
fogaid mosom, beléd-öltözöm.
Miért faggatlak? Nem is értem.
Ékem vagy, lényegem, magam-részem.
Idegvégződéseim csúcsának rejtekén
ficánka, nyugtalan kukac:
Itt vagy tenyeremen: jól mutatsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
