Au Revoir



Regota tervezem, hogy felsetalok
A varos fole magasodo hegycsucsra
Lenezve a sakktablaszeru hangyabolyra
Megtalalnam otthonomat, mit elhagyni keszulok
Emlekszem, innen a kornyek osszes
Bevasarlokozpontjat lehet latni
Emlekszem, egy tabortuztol megbolondult este
Sokat beszeltunk a labunk alatt elfekvo
Konnektorbol feltoltheto karacsonyfa-egosorrol
Mintha ezernyi vilagitotorony jelzett
Volna egymasnak, rendszertelenul
Elenkito tablettakkal teletomott sundiszno tuskei
Vegen ott hajladoztak a fel-felgyulo langnyelvek
Egyik kosza feny-csap, talan az en szobam
Racsai kozt bujt at, sajat szemevel akarta latni
Szines poszterek lepergetett morzsaibol
Osszegyurt illuzio-vilagot, minek izzadt lenyomata
Cipom talpaba van rejtve, ahogy mindenki masnak
Fasultan nezem a szaritokotelen logo tanacstalansagot
Minden pillanatban valtozo, kobe vesett rendet
Melyen magunkba rejtett gitar-sercegest
Mirol egy elmosodott arc jut az eszembe
A hegy tetejen hintazva, sorosdobozok
S maganteruletet jelzo tablak tarsasagaban
Koszonnek el szemelyes vidamparkomtol
Zsebemben ragadt jegy surget a tengerentulra
Akik mindennel fontosabbak vagytok nekem
Hiaba bucsuznek toletek, eltakarnak elolem
A gatlastalan hegyek.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.