A kispesti váróban

     Már megint okosnak néztek.
     Egy magát lelkibetegnek valló hajléktalan asszony.
     Ha jól emlékszem XY-né Jutkaként mutatkozott be.
     Fogatlan, kócos és olcsó italszag lengte körül.
     Szürke rongyai, mint csúf díszek, lógtak testéről,
     de szeme szikrái Zeusz villámit is elvakították volna.
     Síróssá szomorodott, mikor bemutatkoztam.
     Volt egy Ödön nevű ismerőse, aki
     egyetemista korában, autóbalesetben halt meg.
     Át akart ölelni, de nem engedtem.
     Mondta, hogy ne haljak meg.
     Nem fogok, válaszoltam,
     és hogy mennem kell, mert indul a vonatom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: fedél nélkül - hajléktalanok lapja,