Puha gézből fonott a rács

Az öröm arcára tapadt a bőr -,
a zajos ünnepek után a csend
összeszorított csokra leng,
s lombok között a türelem
apró fészkeiben
lapuló lágy meleg ölén
készül a csőr, a karom,
moccan a múló oltalom -,
s mint kedvesem szemén a fény,
a lélek tiszta üvegén
borzolódik a fájdalom.

Mint mártott tű hegyén a csepp,
aláhull, egyre fényesebb
pokolra-igyekvőn a kín -,
s mint egy zajtalan karcolás,
üveg-élű a halál -
a csendben csikorgó ima száll -

Puha gézből fonott a rács.

Az elmúlás
utánpótlásait
innen hordják a szelek -,
lúdbőrös-mellű fergeteg
csoszog a fényes köveken.

Kint hajlong a szörnyű este,
fekszem a fehér ágyon.
Csapong kétségbeesve
denevér-szárnyú álom -,
kell, hogy riadt szívembe
az élet visszajárjon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-09 10:46:36
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-09 10:46:36