Kimazsolázott buszozások

Kabátom alatt
végighúzza fagyos nyelvét
december szele.
Összébbhúzóckodom, úgy állok tovább.
A menetrend alatt nyíló
narancs-kuka párkányán hagyom
félig szíttan - ajándékul,
akinek kell - a parázsló
végű cigit
és fellépelek a buszra,
hogy az emberek sokféleségét
nézzem egymáson:
pár semmirekellő fiatal röhögi meg
a tarkabarka mobiltelefon
csörgő hangját-dallamát;
jól öltözött, dáridózott cigány
vall szerelmet
a busz végébe menekülő,
fehérre festett körmű nőnek,
odakiabálva félénken;
molett nő,
kellemesen domborodó,
pont úgy áll, hogy lássam;
az utasok és a busz zaját a sofőr
szomorúan recsegő hangjával sózza,
utca- és útnevekkel, terekéivel;
hangosan fölnevet mögöttem valaki
egy általam már megnevetett viccen,
megint megnevetem halkan;
a pilóták havi keresetét kevesli egy
a legalján álló ember,
meg is vitatja magával hevesen
szidalmazva az illetékeseket,
magának már rég nem remél,
de néhány utast azért megnevettet;
(Melindát is itt láttam először,
a csuklós buszon, középen.
Vajon, hogy lehet most élete?)
tarkón ver válltáskájával
egy sietős - mert elfelejtett leszállni - ,
surda kalapot viselő utas,
de bocsánatot kér
és nem is haragszom;
Haydei,
a perui lány,
akinek ősei talán a Titicaca-tó partján
tértek meg, mielőtt boldogan éltek,
és Noémi,
aki egyesületben kosarazott
- talán még mindig - ,
apja kézilabdaedző,
anyjától elvállt,
de ahogy edzéseken megismertem,
jó ember
és még mindig jobb elszakadni,
mint beleszakadni
- bár helyzete válogatja,
Balatonlellén,
egy nyári táborban
ismertük meg őket
tizenkét évesen Gabi barátommal
- ők úgy 2-3-mal idősebbek,
Haydei barna,
egzotikusan szép és
haja csillogó, fekete égbolt,
de mégsem tudja meggyőzni
a sétahajóskapitányt,
hogy ugrálhassunk a vízbe,
Noémi az igazira vár,
kérdésére, hogy volt-e már
barátnőm, hazudok
és a strandmenti járda köveit számolom,
derékig is leérő haját
két csokorba fonva hordta,
sokat nevettek,
egyik kacérosan,
másik félénkebben
- csak hasonlítottak rájuk,
nem ők azok
és le is szállnak a következő megállónál;
öreg néni pattan fel
a még ki sem nyílt ajtón keresztül,
átadom helyem.
A hideg kapaszkodón
kézmelengette részt keresek.
Este van
és a busz bele kitükröződik
a benne utazó
bomlási termékekkel együtt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.