ego-isten (valami keresése)

képmására teremtett
akit nem ismersz

rablógyilkos
nem volt jobb dolga
unalmában meggyúrt saját mocskából
a sitten
fejét a rácsok közé fúrva

kalandfilmet nézett volna
hát ledobott
a dohos
jellegtelen
saját maga generálta
dezorientált világba

most küzdesz
bízva bízol
ember? tragédia
valaki jobban eltalálta –
ez a romlás virága
abszurdumok értelmetlen
cél nélküli
undorító valósága

jársz-kelsz
biztonságosan kiszúrt
pólyába kötött szemekkel
falakba ütközve azt hinnéd
utat találtál
aztán csak a vér ízét érzed szájadban –
mosolyog rád a halál

a rendező meg
pattogatott kukoricázik
egy fotelben a tévé előtt
(bár lábán kosz és retek)
térdeit csapkodja –
unalmas ha rabolsz –
izgató ha gyilkolsz –
sír ha boldog vagy –
nevet ha elszáll az agyad

*

a börtöntelefonban
az üveg túloldalán
kenetteljes hangon
nyomorogsz
a nemtelen szajhának
ő meg görcsösen remeg –
épp orgazmusa van

*

benned él?
körülötted?
érted?
ellened?

a végére minden mindegy
kiélt hullára somolyog
a véresre kapart kegy






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-09 21:59:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-09 21:59:54