A rigók földjén
a feketerigók földjén majd átölellek
ott lesz a püspök is: a fehérsüvegű
ha üvegországban kibújik az este
hová szaladnak azok a felnagyuló és vékonyodó árnyak?
az évekből ahol sokat nevettünk
s a bohóckirálynak tapsoltunk csak újra
hová jutunk el?
a fenyőket nézem
fehérsüvegű püspök ül az égen
s tüskés bokroknak lelkével rokon
sündisznó mozog
mosolyod csak sejtem
érzed-e most a nagy fák erejét?
hosszú tollát a szélsebes madárnak?
kisimult ívét a szélsebes madárnak?
/a szeme forog - csöpp ezüstkerék/
rigó utáni csendben átölellek
egy szó se kell: csak érezd most a tájat
a kőarcú vallomások tetőin
túl más a szépség
gombákra hullt virágok
íve feszül a szélsebes madárnak
most érezd át a nagy fák erejét
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kifeszített együttlét. Antológia. (Budapest, 1997)
Kiadó: ALTERRA Svájci-Magyar Kiadó
