Zümm, versmetró


Az ember. Reggel kávéba fúl, majd

kizsibbad a móricz zsigára. Este

fáradtan visszazümm a versmetrón,

és bedől az ágyba. Közben százszor

rántja szét a főnök, az idegbaj: a

stresszben hájas lesz és haja hull,

és port nyel az útkeresztben; Este

porját nyomja szét a családi ház

várvavára. Öt felest rak plecsninek

az éjjel gyűrött zubbonyára. Sörrel

gondosan beönti. S ha feltámad,

másnap reggel kizümm a zsigára, újból.

Versmetróval. Hat felessel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.