Emlékszel-e még

Emlékszel-e még közös kalandunkra a paranoid bolygón,
a mágnes nem tudta elengedni a színpadi kellékeket máskor meg elviharzott az izzadásteszten átesett
papucsok körömlakkja felé,
lásd, azóta mi lett belőlem, kőlap törökülésben,
porckorongjaim ellaposodtak, hogy elmélyültek a redőim, s híve vagyok a csodanövényeknek,
megerősödött bennem az a vélemény is, hogy vesszenek a szekták,
kódfejtőnek indulnak s a végén mindegyik leveti agyafúrt pikkelyeit,
a plombasátor összedőlt a sok selejttől,
a mély sóhajok kíséretébe vonva a dadogást,
köszönetnyilvánítás a fásításért
nyúzta akkor a loboncos mély hegedűjét, utána egy évig vendége lett a muzulmán
saruknak,
a túlnemesített csárdást elnyűhetetlen paplan keresztezte az olimpikonnal,
hiába,
a megbundázott meccsekhez interaktív cipőkanál kell,
feltörjem-e a kasszát amiben a nyafka puritánok lapulnak, vagy kössem el a szőrösszívű sárkányt,
lásd, kuponjaim azóta ecetsavval fogyókúráztatom,
a zsebre dugott kés hurrázva köszöni meg a népszerűséget,
nyikkanás áhítata ő fejsze nélkül,
azt se sejtem, a paranoid bolygón hová lett akkoriban a tömegiszony, talán elzarándokolt egy hegyhez,
hogy jóvátegye, amit elhibázott, mármint a kanalak zuhanórepülését,
a beavatáson átesett hagyaték hálátlansága az enyém, mint ahogy a kuszaság megengedése sem kivitelezhető
sokáig büntetés nélkül, úgy a kacsázás drága buktájának a torkos lenyelése se,
hagyna bár békén az inkarnációm és egyéb felsülések emelkedő grafikonja, már a légypapíron
a legyek is vakítanak, én bevallom őszintén, félek a vakságtól,
micsoda eljárás ez, kérem,
kerékbojtáron rikolt a keselyű, a szeplők elvonatkoztatnak, hiába szajkózom egyre, gólem, ne avatkozz a praktikáimba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-02 14:47:51
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-02 14:50:39