a működés lélektana

a test alatt a szédülés:
tudattalan leépülés
szorítja össze mellkasom,
s a fénytörés a földre nyom.

ha ott vagyok, hol elszakadsz,
az ágy, a párna sebtapasz –
fölédhajolva ismerem
meg őt, a benti hűtlenem.

az éjszakák, a reggelek,
ha álmodom, ha ébredek,
feloszthatatlanul pihen
anyagba öntött rendszerem,

és ott zihál a csalt utas,
kit áldozatra felmutatsz,
hogy elkerüld, de nem lehet.
a pillanatnyi révület

okozta csend a bűnös ok.
nyugodni kéne, nem tudok,
te alszol és a szent vihar
fejembe zúg és felkavar.

nyugodni kéne, nem tudok.
a tisztulás megáll, dadog.
veled vagyok, csak így a jó,
magamban oldott altató

kering, a vérrel elvegyül.
a test nyugodt, a szellem ül
az ágon, mint a dér a fán.
most összeér a hűs hiány,

miként a nagy folyón a jég.
az ébredés nyugalma véd.
te jól tudod, mit élek át,
a test tudat, a test a gát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-15 12:15:56
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-15 13:11:08