Szalvéta



Reggel csendben ébred a napfény
lassan nyújtóz festi az udvart,
hosszan hallgat egy  tégla a falban
fürdik a lepke csendzuhatagban.

Csenget harsan kerreg a vekker
szíved lassan új napra dobban,
rád néz a tükörből tegnapi fejjel
arcod a csészén s kávé tejjel.

Dzsemmel a kifli vajkanyarban
indul a bélbe s ég savakban,
száguld az óra szürke papucsban
botlik lába szőnyeg kanyonban.

Ott van az este a mozdulatban
fáradtan ásít majd újra moccan,
korán fekve messzebbre álmodsz,
de az idő mindig gyorsabb nálad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-25 19:48:39
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-25 19:48:39