Time-out (jav.2)

Megint csak benyújtotta valaki a számlát.
Újabb elévülési időn túli követelés
kopogtat az ajtó félfájának támaszkodva.
Fénytelen, lomos szobámon keresztülfúj a szél.
Huzatos idők járnak, pedig ablakaim már befalaztam.
Bizonygatnám, magamnak is talán,
hogy nem tartozom senkinek és semmiért,
de nem hallom szavam a megkövült némaságtól.
A távol egyre közelebb, a végkifejlet elrendeltetett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-28 23:29:15
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-28 23:29:15