XIV.Lajos meg én

Ma lemostam a fejemről XIV. Lajost.
Négy alvást bírtam ki vele.
Bőröm szúrta, a hajcsat tömkeleg.
Tizenkettőt találtam a szálak között.
Apró fémpálcák rögzítette csigák.
Legalább fél flakon lakkal megáldva.
Olyan jól tartott, hogy sajnáltam Lajost.
Mozdulatlanul ücsörgött a kobakom tetején.
Térdharisnyás lábait lóbálva a semmibe.
Ma elhatároztam, elég volt belőle.
Viszketett és csupa kosz volt.
Langyos vízzel megöntöztem.
Kapaszkodott erősen, akár a csiriz a csizmatalpba.
Pedig előkelő, rizsporos pojáca.
Arca is pirosítóval datálva.
Lajos köpködött és szemeit dörzsölte.
Majdnem megsajnáltam.
De, már elkezdődött a költöztetése.
- Indulj Lajos! - szóltam rá.
Lassan vált le rólam .
Kis maroknyi balzsam segített.
Hirtelen csúszott, ordítva a kádba pottyant.
Amikor eltűnt a lefolyóban, megkönnyeztem.
Nagyon csípte a szemem a sampon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-11-16 21:01:05
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-16 21:01:05