Alma, fa, paradicsom


Szóval mégiscsak megölted. Nem, nincs semmi baj!
Lesz másik apám. Áttetszőbb, szinte már láthatatlan,
bár ugyanúgy fog mosolyogni, mint ő, inteni, hogy most
már elég volt belőled, elmehetsz!

És talán nem lesz olyan törékeny, mint az eredeti,
aki nem nyomta sokáig az ágyat, az ágy nyomta őt,
miközben jajszó ritmusára vette a levegőt, kart
karba öltve együtt, egyszerre tűntünk el.

Megölted. Nem baj. Miért is lenne? Engem is megölsz,
majd Apám mellé varázsolod az én áttetsző másomat,
hadd intsek én is a gyermekeim felé mosolyogva, hogy
most már elég volt belőlem, elmehetek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-02-01 09:20:54
Utolsó módosítás ideje: 2024-02-01 09:20:54