A borsó virágzott

Nem baj, ha nem vers

A naplóm megszakítom egy álommal, amelyben együtt voltam a tanulókkal és Bulgakov- val.. Sőt, Bulgakov kedvelt engem.
Odajött, leült velem szemben, hozzám hajolt és mindenki szeme láttára megcsókolt. Gyöngéden, hosszan csókolt meg. Majd meghívott magához estebédre. Nagy készülődésben voltam, s a férfibarátaim közül, akiket elbocsájtottak a munkahelyünkről, meg akartam hívni valakit. Érdeklődtem tehát, hova kerültek? Egytől egyig főiskolára, egyetemre, tanítani.
Jó érzés volt a Mester előtt, hogy ilyen kvalifikált barátaim vannak.  Süle Pérre voltam a legbüszkébb.

A főzéshez a kertemben akartam hozzávalókat gyűjteni. Bevonultunk hát mindannyian a Mesterrel s láttuk mennyi alapanyag van ott. Épp megkésve virágzott a borsó. Valamiért a csövek fardák, csökevényesek voltak a magasan burjánzó indákon. De a sok fa és lugas között, ezernyi jó dolog volt még. Aztán észrevettem, valaki nyitva hagyta a kertkaput, és a jószágok beözönlöttek rajta.
Gyorsan elkezdtem kihajtani őket, mielőtt szétszélednek. Ekkor ébredtem fel.
Az álomban végig sejtelmesen szövődtek azok a gyöngéd szálak, amikkel én és mesterem, Bulgakov, össze voltunk kötve. Vigyáztunk rájuk. Óvatosan bántunk velük. El ne szakadjanak.

Fél óráig tartott, míg leírtam ezt.
Most megyek és főzök egy erős kávét.
Bulgakov többször mondta a szűk nyilvánosság előtt, hogy szeret, sőt imád engem, hogy a kedvence vagyok. Hisz tudod! De a végén, a "versmerényletem" után,
erről lehet nem tudsz még, már nem mondta többet. Különös mester és tanítvány kapcsolat a miénk. Lassan de jól indult. A törés óta azonban, már nem érzem természetesnek. Inkább erőltetettnek.
Túl óvatos lettem, s nem akartam már szórakoztatni a társaságot. Még ha vágytam is rá. Jól szerepelni sem akartam már. Egyáltalán nem akartam szerepelni. A Balassi strófa, az első üveg méz, és a Nyugat Pluszos "kudarc" óta - hogy meg se próbáltam verset küldeni, pedig megkért, hozzátéve, ne legyenek benne erős mondatok - az újabb kurzus béli nekifutásom is kisiklott.
Minden megváltozott.
Mintha feladtam volna az erre a "vonatra" való sikeres felkapaszkodást. Nyilvánosan csak azokat említette meg legutóbb, akiknek megjelent már kötete, mióta nála tanultak.
Engem is bátorított erre, de nem volt - most is úgy érzem - nincs hozzá erőm.
De inkább az a baj, hogy nem akarom igazán.
Vagy inkább, csak az egyik felem, amelyik mindig bizonyítani akart.
A másik pedig, hogy ne álljak be a sorba.
Úgyis megtalálnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-08-10 20:06:20
Utolsó módosítás ideje: 2024-08-10 20:06:20