Büfé-vers

Szerzettem 2002. július 17-én, mikor végre sikerült 27 percre egyedül maradnom darab papírral s pohár borral nyitott ablak mellett az egri Művészetek Háza emeleti büféjében, míg a 204-es szoba lakói - Sághy, Babiczky - s a többiek is jókedvűen ültek lent költői estjükön, s csak nevetésük ért fel hozzám


Ereimben órák óta
Sűrű alkohol lohol
Ki nem iszik ma velem
Bizony mondom meglakol

Mi másról szólna e nóta
Mint egy kissé kancsal
Káromkodó s kocsisrészeg angyalról
Ki megunva a szakadatlan
Mögöttem bolyongást
Fejemre ült
S égboltnyi segge orrom alá
Hegedült

Arcom torzult kámpicsorodott
Lélekzetem kihagyott
Szám vicsorodott
Hej! korhely-híg életem
Sava-borsa káposztája
Huzatos hajnalaim
Java-sorsa Pálpusztája
Mindannyiunk Apukája
Mondd mért küldted
S miért lüktet
Azóta orromban feledhetetlen
Szolgád telibe talált kisugárzása?
Minden út (így ez is!) felezhetetlen
Köröttünk évszakok parázsló párzása

- Csak az a szag! - csak azt tudnám feledni! -

Dibdáb dibdáb
Lesüllyedő délibáb
Nyúllal teli téli nád
Mégis mondom
Sőt rikoltom
Az ördög él! az ördög él!
És itt e völgyben üldögél -






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.