Múltba-gyűrt 4



Már készen áll a nagy leleplezésre,
tarisznyájában vicsorgó sakálhad.
Tekergő indát fest körme hegyére,
rosszkedvét űzze bolondos varázslat.

Felvert csordaként terelné a gondját,
megtiport évek nyomában fájdalom.
Miért titkolná megrepedt világát,
mikor túlléphet haragon, bánaton.  

Tükörben nézi vékony szempilláját,
tekintetében különös rebbenés.
Maga sem érti konok elszántságát -
gúnyos hangokkal ma végre szembenéz.

Megérinti majd különös gyengeség,
serdülőkori  végtelen viadal,
kidüllesztett mell és deres nyegleség,
magassarkúra állított diadal.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-11 23:49:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-12 00:10:24