Átkozott legyen az a nap, amikor arcomat a fénybe tartottam,
le kell hajolni a földig, igen, meg kell tanulnom lehajolni a földig,
elnyelni az összes fehér fényed – én fogom.
Feketére égett napraforgók – most értem meg, az összes én vagyok.
És én rogyok a földre – egy vagyok velük,
magamból adva megszoptatnám a földet.
