Lelkes Miklós : SZÁZADOK


 
2857 szerző 39829 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Nagy Kata
  Útleírás
Új maradandokkok

Zoltán Türjei: A háztól a tóig
Barna T Attila: TANKOK
Szakállas Zsolt: én.
Szakállas Zsolt: forrás.
Paál Marcell: Az erdő panasza
Barna T Attila: Hologram
Barna T Attila: Hajnali naplójegyzet
Barna T Attila: Vihar után
Paál Marcell: Magányos szabadság
Tímea Lantos: A példázat után
Prózák

Zima István: A másik is
Pintér Ferenc: 230 éves a láthatatlan kéz
Béla Péter: GASZTROMÁK
Szilasi Katalin: Gondolatban
Péter Béla: Halál a kukoricásban
Péter Béla: Tüzérrózsi, Mozi!
Pintér Ferenc: Asszisztens akarok lenni (Állásinterjú)
Pintér Ferenc: Billy és a rózsapatron (A westernfilmről)
Tamási József: Ferike
Pintér Ferenc: Maffia avagy a hűség romantikája (a maffiafilmről)
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 10 órája
Zoltán Türjei 12 órája
Zima István 1 napja
Orbán Zsolt 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Bátai Tibor 4 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Tamási József 4 napja
Francesco de Orellana 4 napja
Ur Attila 6 napja
Vadas Tibor 7 napja
Mórotz Krisztina 7 napja
Nagyító 8 napja
Horváth Tivadar 12 napja
Szilasi Katalin 12 napja
Kiss-Teleki Rita 13 napja
Paál Marcell 14 napja
Fűri Mária 14 napja
Doktor Virág 18 napja
Szakállas Zsolt 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Maxim Lloyd Rebis 10 órája
Etzel Mark Bartfelder 11 órája
Baltazar 13 órája
Metz-Művek 13 órája
fejlakók 18 órája
Macska 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
nélküled 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Hetedíziglen 5 napja
útinapló 6 napja
szilvakék 8 napja
mix 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Lelkes Miklós
SZÁZADOK

Ezer év csupán maroknyi idő,
de ki tudja hányat eltemető!
Ki hazájáért tett: mi sorsa volt?
Míg élt, a baj szívében kóborolt.

Tatár, török, bár dúlt,  -  nem volt magyar,
de hány magyartól jött magyarra baj!
Egymást kaszálták kapzsi magyarok.
Lobbant a láng, az üszök hallgatott,

s pusztult a köznép, ömlött annyi vér,  -
egy holt tenger holdas partjáig ér!
Rémvidékeken, lázálmokon át
a Jogtalanság hajszolta lovát.

Mohács Mohács volt, s a viszály  -  viszály.
Aljas gazdagot dícsérgetni kár,
akkor is, ha utódja itt vagy ott
csengő dollárt kérő kalapba dob.

Martinovics jelleme bármilyen
volt is, Eszméje mégis szívemen.
Bár feje hullt, a múltban valahol
piros rózsa halkan most is dalol.

Semmelweisre károgott gúnya-had.
Beleőrült.Meghalt.A hódolat
sokára jött csak, kényszer-hozta kegy
során az „Anyák Megmentője” lett,

majd torkok bőgtek „kutya Szerbiát”
/nem ismerős az elbutult világ?/.
Hány életbe került, bölcs magyarok
az, hogy látókat vezettek vakok?

Később meg ámult csúnya bősz apó
/bár szívbajos nem volt a Gestapo/,
s fejet csóvált: „Mily ország ez, ahol
a feljelentők ily hada honol?!”

Volt néhány percnyi igazi haza:
bízó szélben Rákóczi zászlaja,
verssor-idő, míg a Költő szavalt,
s a nép harsogta a Nemzeti dalt,

vörös-magyar zászló,  -  futott a cseh,
hátrált az öntelt román hadsereg...
E perceket most hazugság nyeli,
s lakáj-történész tolla szennyezi.

Én díszmagyarba sohsem öltözöm,
magyar létemre ehhez nincs közöm,
és nem szépítem, hogy sokféle nép
vér-elegye bennem a büszkeség.

Egyik ősöm, egy kisnemes leány,
ideszökött a szerelem jogán
Morvaországból. Szép és morva volt.
Szívet gyötrő, keserves sorsa volt.

A horvát Mária is rokonom.
Ő az igazat szerette nagyon.
Szép nem volt, ámde nevét őrzi tett,
mert kétfejű sast karddal etetett.

Később dícsérte hízelgő világ,
mint operett díszlet-főhadnagyát,
de éltében mit is kapott? Talán
egy morzsát sem magyarhon asztalán.

Más őseim, munkás-demokraták,
nyomtatták könyvek, újságok sorát
és tisztelték a tiszta-lelkű szót
/nem mint mai rózsaszín árulók!/.

Meddig élek még, persze, nem tudom,
de azt igen: ez már az alkonyom.
Bár láthatnék még igazi hazát,
öklöt, mely csalók gőg-arcába vág!

Bár jönne Eszme, Szó, mely szót emel:
a hazugságot abbahagyni kell,
s kő ne szálljon álszent jog ürügyén
arra, aki igazmondó szegény!

Ám egyenlőre másként szól a dal:
magyart rabol ki rút kezű magyar,
s magyart rabol ki lófejű tatár,
s a zászlaján kincséhes csillagár.

Új ezredév, s lesz igazi haza?
Elmarad a komoly jós jóslata,
mert ezer év csak maroknyi idő,
de, tudja jól, tengernyi temető.

A fejfáktól nehezen látni meg
a hazug mélyre rejtett lényeget:
mily kezek hoznak bánatot, nagyot,
s döntenek ránk új, s új évszázadot.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: ITT! (BUDAPEST, 1999)
Kiadó: URÁNUSZ Kiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-04-29 18:43   Napló: Maxim Lloyd Rebis
2026-04-29 18:23   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2026-04-29 18:18   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2026-04-29 18:17   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2026-04-29 15:50   Napló: Metz-Művek
2026-04-29 11:00   Napló: fejlakók
2026-04-29 10:00   Napló: fejlakók
2026-04-29 09:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Tamási József Reggeli párbeszédek
2026-04-29 06:46   Napló: Baltazar
2026-04-29 01:15   Napló: Macska