II.

ereimben marsot hat fémlapon
zakatol. dobol
múzsám

szemkabinomban egy halálra ítélt foton
fújja szivárványgömbjeit
gravitáció-hajlította rácsokon
keresztül.

nyelvemen elvadult az ólom
nadragulya-gaz;-
harangjuk szól, és én álmodom:

törpetollak erőszakolják
fülvaginámat -
falából barna csermely szakad;
csorog, halk ösvényeken halad,
majd megdermed vagy tovatűnik
péniszpihék golyva-gyűrűin.

(ébredés)

párnám sarkában
cseppfolyós gömbök gyülekeznek,
egyenként ugranak
majd szétpattannak a fehér szőnyegen.
egymás határain
szétterülnek, átbújnak a cérnák között
és új területeket foglalnak.

(felismerés)

"ismét középfültő gyulladás voltam"







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.