SEMMI SEM A RÉGI

Már a nap sem a régi,
Forró, s mégsem
Hevít fel engem.

A Szél is más lett,
Velem csak elmúlást s fájdalmat tett.
Hideg lett, sötét.
Felhők úsztak felém,
Könnyesen, szürkén.
Bánatosak mint én,
Este van, s az eső közeledik felém.
Mindenki igyekezve hazafelé az utcákon,
Csak nekem mozdulatlan lábom,
Én megvárom!
Ő is szomorú, és én is.
Miért ne tudnánk együtt zokogni is?
Villámi csapnak le mellém,
De soha belém.

Nem rám mérges ő,
Oly mint én, megveti a világot,
Ezért szórja a villámot.
Örülünk egymásnak, barátom,
Már könnyes szemeit is látom.
Nézzük egymást, és sírunk,
A vígasz egymásnak mi vagyunk.
Karom nyújtom felé, el nem érem,
Oly távoli s idegen nekem,
Tudom neki is, érzem!

Szerelmesek vagyunk mindketten,
Nekem te vagy szerelmem,
S neki a távoli Nap.
Azóta tudom, szeretem,
Ha az ég borús felettem,
Hisz a Felhő olykor szerelmével van, a Nappal,
S én csak nézem mozdulatlan lábbal,
Mennyire boldogok!
Örülni csak én nem tudok?
Miért oly jó azoknak kik nem szeretnek senkit,
Hiszen kell a szerelem,
Mégha viszonzatlan is, kell hogy legyen!
Be sokszor volt hogy én nem viszonoztam,
Én bolond, azóta megtudtam
Milyen fájó érzés,
S nem elég egy egyszerű bocsánatkérés!
Ám most szerelmes vagyok,
Másra nem gondolhatok,
Csak boldogságra, s csókra!
Miért teszem hát mégis,
Miért fáj nekem,
A sok régletűnt nagy szerelem,
Miért sírok minden lány után,
Kire rámosolyogtam az utcán
Mikor még nem voltál nekem?

Most hogy szeretlek, úgy érzem,
Ezt mindig is éreztem!
Évekkel ezelőtt, egy téli este,
Mikor szemem szemed nézte,
S csak mosolyotunk egymásra,
Rabod lettem,
De időre rabságot feledtem,
Vagy csak a szerelmet másban kerestem?
Lehet te nem emlékszel, pillanat volt az egész.
De még gyerekek voltunk,
Már nem vagyunk,
Megváltoztunk!
Már mi sem vagyunk a régiek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.