Nap és kereszt

       A százhalombattai
Szent István templom falára

   Napba írva áll a kereszt,
   nap korongját szarv öleli,
   körülötte angyal szárnya
   díszíti a templomtornyot.

   Szarva közt a nappal űzték
   Hunor s Magor azt a szarvast,
   mely a nagy folyó partjához
   elvezette akkor őket...

   Eget földdel összekötő
   világfákhoz járultak mind,
   s kérték Hadúrt: segítse meg
   a csatázó magyarokat,

   mert folyt a vér, akár a víz
   Dunában és a Tiszában,
   míg a kereszt ki nem űzte
   földünkről a világfákat.

   Boldogasszony ég-palástját
   nap-ruhára fölcserélte,
   s napban őrzi ezt a népet
   fején csillagkoronával.

   Így egyesült nap és kereszt
   bennünk és a templomtornyon,
   mely áll a bronzkori sírok
   s nagy kémények árnyékában.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.