Konokság
nyugodj az időben,
a nagy temetőben,
míg emléked elvásik -
a fölnemtámadásig.
SZISZ
Órákon át sírhat benned az állat
Életeken át rángathatod a vállad
Halálokon át hullhat rád a permet
Dugdoshatod bepiszkolt szemérmed
Vélekedhetsz arról ami elmúlt
Elhallgathatsz arról ami felgyújt
Benned éghet ami csak égethet
Ezután magad kell csak égetned
Ballaghatsz is ilyen temetőben
Le is fekhetsz végtelen mezőben
Emlékezhetsz mind egykor az a másik
Te is rühes; a meg nem alkuvásig!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
