Gyökerek

Mélységet vájt belém,
hogy tenni akarok érted.

S mert semmit sem tehetek,
viharos egeket képzelek
esővel, millió esővel a tájra.

Ezért vagyok itt e tisztáson. Egyedül
a sűrűn át, a csend tölgyillatán,
szarvasok nyögésén innen.

Hogy elmondjam valakinek, aki
még bírja gyomrának tajtékát,
aki keres majd ösvényt kifelé.

Egykor tudtam az erdők tervrajzát.
Beszéltem nyelveken. Torkom most
hangtalan, de toporgásommal messzire
üzenek.

Tudd: a bizalom fészek.
Még ha nyirkos félelem béleli is,
érted lesz türelmes a mozdulatlanság.

Hatalmasra növök, mert a fák
árnyéka mindent beborít.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-03 08:46:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-03 08:46:28