VERESÉG
Pázsitomat naponta feldúlják a vakondok,
először a lyukba dugott üres palackokkal, majd petróleumos
ronggyal akartam őket elriasztani,
aztán mérgező füstpatronokkal próbálkoztam,
de egyik sem használt, és megadtam magam,
és most tétlenül nézem,
mint furkálják össze-vissza gilisztát, pajort, lótetűt keresve a földet,
melyhez pontosan annyi joguk van, mint nekem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A megfelelõ nap (Pécs, 2002)
Kiadó: Jelenkor